A legdrágább ajándék

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás Tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egyszer egy kis csirke, Glória, aki nagyon szerette kis gazdáját, barátját Csicsit. Csicsi a bohóclány naphosszat lufikkal bíbelődött, tréfákat eszelt ki, állandóan csak mesélt, rajzolt, táncolt és dalolászva ugrabugrált. Csiszolgatta műsorát és közben saját magát is jól elszórakoztatta.

- Mit lehet ajándékozni egy bohócnak? – sóhajtott fel Glória. Másnap volt ugyanis a bohóclány születésnapja és nagy bajban volt a kis csirke, hogy mit adjon neki.

- Odaadjam neki az összes kukoricámat? Tépjem ki a legszebb tollamat? Rajzoljak neki valami szépet? Vagy összehívjam az összes csőrös ismerősömet, hogy közösen énekeljünk neki valamit? Csicsi mindig olyan jó ajándékokkal lep meg engem! Nem vihetek neki kukoricát! Meg aztán ő minden nap énekelget, sokszor együtt a manókkal meg a mackó barátaival, nem is lenne neki olyan érdekes a csőrös kórus. – szomorkodott Glória.

Aztán eljött a másnap, Csicsi születésnapja és a kis csirke csak lógatta az orrát, elnézte, ahogy a bohóclány egész nap izgatottan sürög-forog színes pöttyös ruhájában, szórakozottan pöttyöket rajzolgat meg pöttyökről énekel, szóval arra gondolt felfúj neki egy lufit és annyi színes pöttyöt rajzol rá, amennyit csak bír. Ez aztán a remek ötlet! – kiáltott fel Glória. Oda is adta neki a kész művet, és Csicsi boldogan meg is köszönte, azt mondta nagyon tetszik neki. De Glória valahogy elégedetlen volt az ajándékával, vagy a bohóclány reakciójával, nem tudni. Mindenesetre tovább törte a fejét, mivel lepje meg Csicsit. Aztán egyszer csak beállított Csicsihez egy hatalmas léggömbbel, amit óriási, színes pöttyös ballonok tartottak a levegőben. Csicsi beugrott Glória mellé a kosárba és hatalmas szemekkel figyelte, ahogy a gyönyörű piros, kék, zöld, lila és citromsárga ballonok a felhők közé emelik őket.

- Boldog Születésnapot Csicsi! – mondta büszkén Glória.

- Köszönöm szépen, nagyon tetszik! – válaszolta Csicsi.

De a kis csirke arcáról megint lehervadt a mosoly. Talán örömovációt várt, nagy ölelést, tűzijátékot, nem tudni. Az biztos, hogy valamiért megint elégedetlen maradt. Glória nem nyugodott bele. Kicsit félrevonult, szervezkedett valamit, aztán egyszer csak megint Csicsi elé állt a hőlégballon kosarában és füttyentett egyet. Ekkor hirtelen egy csapat sirály ereszkedett le az égből és szorosan a hőlégballon kosara köré gyűlve elkezdték még feljebb és feljebb röpíteni a léggömböt, egészen a felhők fölé, ahonnan már egészen picinek tűnt Kerekerdő és a környező városok, míg egyszer csak el is tűntek a szemük elől. Mindenhol csak sűrű, hófehér felhőfátylak voltak, amerre a szem ellátott. Aztán egyszer csak előbukkant a semmiből egy csodálatosan szép szivárvány. Hihetetlen szép volt, ahogy a fehér bárányfelhők között ott csillogott megannyi színével, mint egy óriási, fénylő varázs csúszda!

- Boldog Születésnapot Csicsi! – kiáltotta újra Glória, majd kicsattanva elégedettségében.

- Köszönöm szépen, nagyon tetszik! – válaszolta Csicsi.

Glória majdnem felrobbant a dühtől.

- Miiiiiicsodaaaa???? Köszönöm szépen, nagyon tetszik??? Ennyit tudsz csak mondani? – háborgott fújtatva a kis csirke.

- De bolond vagy Glória, gyere kapj el! – nevetett Csicsi és a ballon kosarából kiugrott, egyenesen a szivárvány közepére, onnan csúszott le szélsebesen, kalapját felemelte integetve, lobogó haja látszott csak a nyomában.

Glória utána ugrott és hegyes körmű lábujjaival még dobbantott is egyet csúszás közben, hogy utolérje Csicsit. Behuppant Csicsi mögé és hangosan visítva, kacagva csúszkáltak egymást kergetve a szivárványon. Aztán amikor már elfáradtak a nagy játékban, ledőltek egy puha felhőre és ott szuszogtak boldogan.

- Te Glória! Tudod mi jutott eszembe erről? Az amikor a ker…

- A kertben játszottunk olyat, hogy ki tudja gyorsabban bekergetni a malacokat a kerítés mögé. - vágott közbe Glória.

- Igen, az. – mosolygott Csicsi.

- Az is jó móka volt! – nevetett Glória.

ajandek 1

Csicsi kis szünetet tartott, majd azt mondta:

- Köszönöm Glória, hogy a barátom vagy! Tudod, nekem a barátságod a legnagyobb ajándék!

Ezzel a bohóclány megölelte kis barátját, Glória pedig olyan nagyon boldog volt! Aznap pedig örökre megtanult egy nagyon fontos dolgot: hogy az életben az igazi kincs, a leges-legdrágább ajándék, maga a barátság.

Itt a mese vége, fuss el véle.

Forrás: http://www.csicsibohoc.hu/index.php/mese/8-a-legdragabb-ajandek