A varázskendő

Egyszer volt hol nem volt, az Óperenciás Tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egyszer egy kis csirke, neve Glória, akinek egy este nem jött álom a szemére. Hiába volt fáradt, álmos, egyszerűen nem tudta lecsukni a szemét, mindenfelé jártak a gondolatai, kíváncsian kukucskált a bohóc lányra, hogy meséljen neki valamit.

- Mesélj Csicsi!

- Na gyere akkor, feküdj le szépen az ágyikódba, kezdem a mesét!

A varázs álomkendőről szól a mese, ami varázslatos, gyönyörű szép álmokat hoz annak, aki felteszi magára. El is indult Csicsi, hogy megkeresse Glóriának azt a kendőt, annyit tudott csak róla, hogy a Kerekerdő tavában, a Feneketlen Tavi Tündér Tóban van valahol. Odament hát a bohóclány, nézelődött a felszínén, de nem volt ott semmi. Csak két kis tavi rózsa lebegett rajta, de ők nem is tudtak a kendőről, úgyhogy Csicsi fogta magát és beugrott a vízbe! Ahogy alámerült és elkezdett lefelé úszni színes, csillogó hínárokat vett észre, amik színüket váltogatva fodrozódtak a vízben. Egyik pillanatról a másikra Csicsi szeme előtt kitárult egy csodálatos víz alatti világ! A csillogó hínároknak szemük volt és egymás közt cseverésztek. Hatalmas pöttyös halak úszkáltak fel-alá, fontoskodva, kalapban, csokornyakkendővel, mögöttük meg apró, csíkos ruhás halraj iparkodott egymás között susmogva. Táncoló tengeri uborkák mögött nevetgélő, csókos szájú kagylók hahotáztak és minden kacajnál színes buborékok bugyogtak ki belőlük. Csicsi tátott szájjal nézte őket, majd megszólította az egyik Csókos Kagylót.

- Szerbusz Kagyló! Nem tudod merre van a varázs álomkendő?

- Óó, az még sokkal lejjebb van kis bohóc! Ússzál a polip után ott ni, lefelé! Úgy is úgy tekereg a vízben a nagy hajad, mintha te is egy polip lennél, ha-ha-haaaa! – nevetett a kagyló és feltódult a szájából megannyi színes buborék.

A bohóc lány megköszönte a segítséget és követni kezdte a polipot. De a polip kiszúrta Csicsit és nem tetszett neki, hogy követik. Egyik csápjával csikizni kezdte a bohóc lányt. Csicsi csak nevetett, nevetett, de nem örömében, hanem kínjában, ráadásul nagyon félelmetes volt a polip, egyre több csápjával csikizte őt, már a feje búbjától a talpáig csikizte, aztán elkezdte a bohóc lányt pörgetni körbe-körbe, Csicsi meg csak nevetett és pörgött, szédülten pörgött körülötte a világ és csak egy halk “segítség!” jött ki a torkán. Ekkor váratlanul abbamaradt a kínzó szorítás és a polip nyüszítve elmenekült. Egy hatalmas, óriási nagy, hófehér medúza jött oda. Megszámlálhatatlan sok csápja volt, hosszan hullámoztak lefelé a mélyben. Fehér csápjain piros tüskék sorakoztak szigorúan, vészjóslóan.

- Áhááh! Hát ezért menekült el a polip! – Csicsi összeszedte minden bátorságát és megszólította az Óriás Medúzát.

- Szia medúza! Öööö…Nem tudod merre van a varázs álomkendő?

- És ha ő nem tudja hol van? – szólt közbe a mesébe Glória.

- Várjál, mindjárt kiderül tudja-e!

- Mi van, ha ő is csak bántani akarja Csicsit?

- Rögtön megtudjuk! Te csak maradj csöndben és figyelj, máris folytatódik!

De ekkor az Óriás Medúza piros tüskéi eltűntek és a medúza beszélni kezdett:

- Tudom hol van a kendő! A Tavi Tündér őrzi! De hozzá nem juthatsz le egyedül. Olyan mélyen van, hogy oda ember nem bír leúszni.

- Jaaaaaj!! Most mi lesz? – kiáltott fel Glória.

- Psszt! Nem hallhatja meg a medúza, hogy mi is itt vagyunk! – suttogta Csicsi, Glória meg egyetértően bólogatott.

- Én szívesen leviszlek a Tavi Tündérhez! Kapaszkodj egy csápomba. – mondta Óriás Medúza és Csicsi felé görgetett egy nagy, kunkorodó csápot.

A bohóc lány belekapaszkodott és így merültek lefelé a mélybe, egyre mélyebbre és mélyebbre a Feneketlen Tavi Tündér Tó mélyébe. Amikor már olyan mélyen voltak, hogy a víz színe egészen besötétedett és egy halacska se úszkált a környéken, akkor elengedte Csicsit a medúza és szó nélkül elúszott. Pár percig csend volt és sötétség, aztán hirtelen előbukkant egy varázslatos fénygömb, zenélni kezdett a tó és a színes fény kavalkádból megjelent maga a Tavi Tündér! Csicsinek elállt a lélegzete, olyan gyönyörű szép volt! Hatalmas, kék pillangó szárnyai voltak, azzal úszott előre, miközben hosszú haja és színes ruhája lágyan ringatózott a vízben. A kezében egy csavart kagyló volt, abból húzta ki a varázs kendőt és némán a bohóc lány kezébe tette. Majd kedvesen mosolygott egyet és furulyázni kezdett. A furulyából pedig nem csak csodálatos dallamok jöttek ki, hanem pici kis kék madárkák is, akik boldogan csiripelve, repkedve Csicsi ruhájába kapaszkodva elkezdték felfelé húzni őt a víz felszíne felé. Csicsi boldogan integetett a Tavi Tündérnek és kezében a varázs kendővel megkezdte utazását felfelé. Húzták, húzták őt felfelé a madárkák, fel a Csókos Kagylókig, fel a táncoló tengeri uborkákig, a pöttyös-csíkos halakig, fel egészen a csillogó hínárokig, mígnem egyszer csak felbukkantak a vízből és a madárkák letették Csicsit a tó széli kis tisztásra. Boldogan szaladt haza a bohóc lány a varázs kendővel, hogy kis barátjának odaadhassa. És mikor hazaért lelkesen mesélni kezdett.

- Megvan, megvan, Glória! Megszereztem a kendőt! A Tavi Tündérnél volt, óóó hogy az a tündér milyen gyönyörű! Simán odaadta nekem képzeld el, szó nélkül! Persze előtte meg kellett küzdenem egy nagy polippal is, húú az ijesztő volt nagyon! Figyelsz te rám? Glória végre aludhatsz! Hallod? Glória? Gló…Óóó te már alszol is? Akkor szép álmokat, jó éjszakát kis barátom!

 Itt a mese vége, fuss el véle.

Forrás: http://www.csicsibohoc.hu/index.php/mese/23-a-varazskendo