Kerekerdei Ki Mit Tud

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás Tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, ott van kérem a Kerekerdő és történt egyszer, hogy postát kaptak az erdő lakói. Nem volt mindenkinek külön postaládája, hanem egy postaláda az erdő elején, ami az összes állatnak szól, és ha valakinek mégis külön névre szóló levele jött, annak eljuttatták az állatok, kézről kézre adva. Szóval egy nap levelet kapott kerekerdő összes lakója. Mókus Miska nyitotta ki a ládát majd hangosan felolvasta a levelet, hogy a többi, odasereglett, kíváncsi állat is hallja.

A levélben ez állt:

Kedves kerekerdő lakói! Szeretettel meghívunk mindenkit Bagoly doktor tiszteletére megrendezett nagy kerekerdei Ki Mit Tud-ra! Mindenki bemutathatja mutatványát, bárki felléphet a születésnapi mulatságon, amit a tisztáson tartunk, egy hét múlva, pontban délután öt órakor. Üdvözlettel: Sas Helga és Héja Hugó.

 

Mailbox-mail-yellow-mail-clip-art-at-clker-vector-clip-art-image

Bagoly doktor az erdő legidősebb lakója volt és mindenki nagyon szerette, tisztelte őt. Ráadásul mindig ő gyógyított meg mindenkit, ezért nagyon hálásak voltak neki az erdőlakók. Nagy izgalom tört hát ki az állatok körében! Mindenki lázas sustorgásba, tanácskozásba, gyakorlásba kezdett. A kis verebek azzal próbálkoztak, hogy hányszor tudnak egymás után hátrafelé megfordulni a levegőben. A tündérek szárnyaikat fényesítették és apró csillogó kövekkel díszítették színes ruháikat. A nyuszi gyerekek is lázasan méregetni kezdték egymás fülét, hogy vajon kié a leghosszabb, majd egymást kezdték csiklandozni, kergetőzve. Csicsi is elkezdett gyakorolni, nagy piros cipőjében táncot járt, pörgött-forgott, a hosszú, vörös haja meg csak úgy hullámzott a levegőben. De egy nagy forgásnál egyszer csak beleütközött a szarvasba.

- Én nem tudom mivel készüljek, Csicsi. Nem vagyok ügyes semmiben.

- Mi sem vagyunk ügyesek és még szép agancsunk sincs, mint neked! – sírdogáltak a kis pockok egy földkupac tetején.

- Várjatok, ne sírjatok! – mondta Csicsi. Előadhatnátok együtt is egy produkciót! Úgy tudom, ti pockok nagyon ügyesen tudtok csapatban dolgozni. Másszatok fel a szarvas agancsára, kapaszkodjatok össze, és úgy tudtok rajta hintázni, vagy alakzatba rendeződtök, vagy mondjuk minden pocok megkapaszkodik a szarvas agancsának egy-egy bütykén és onnan énekeltek kórusban valami szépet Bagoly doktornak.

- Jóóóó! – kiabálták egyszerre a pockok és a szarvas.

Hamarosan elterjedt a hír, hogy a bohóclány ügyesen megtalálja kinek mi az erőssége, ki mivel rukkolhatna elő a Ki Mit Tud-on. Sorra fel is keresték őt az állatok tanácsért.

- Csicsi én úgy szeretnék valamilyen mutatványt, de fogalmam sincs mi legyen az! – kesergett a nyuszi.

- Hmmmm…- vakarta meg a fejét a bohóc lány. – Lássuk csak…milyen szép hosszú fülecskéd van!! Most takard el a füleiddel az arcodat. Így. És amikor újra megmutatod az arcodat, vágjál valamilyen vicces képet!

A nyuszinak tetszett az ötlet és gyakorolni kezdett, hol kidugta a nyelvét, hol grimaszolt vagy bandzsított egyet. Az állatok pedig dőltek a nevetéstől. Kacagott a szöcske, nevetett az egész hangyaboly és fogta a hasát a borz is, úgy hahotázott. Így aztán sorban álltak ezután Csicsihez tanácsért, ő pedig keringőzni tanította a nyesteket, segített verset tanulni az őzikének, összeismertette egymással a cinkét, a tücsköt és a sünit, akik boldogan megalapították a kerekerdei Subidubi együttest. Sztepp táncot járt a hernyó, balettozott a mackó és versenyt ugrottak a bolhák. Gyönyörű produkciót mutattak be a pillangók is az erdei tündérekkel, farkas koma pedig Kobold Karcsival meséltek vicceket, az arra járók nagy örömére. Mindenki izgatottan gyakorolt, jókedvűen készült a nagy napra, csak Glória figyelte duzzogva a vidám forgatagot és morgott magában.

- Persze Csicsi mindenkivel foglalkozik, csak velem nem. Jaj de jó kedvű itt mindenki, jaj de bosszantó!

- Mi a baj Glória? – kérdezte Csicsi a sértődött kiscsirkét.

- Velem miért nem játszol? Nekem miért nem segítesz?

- Óóó, miért nem mondtad, hogy segítségre van szükséged, kis barátom! 

- Nem tudok semmit se előadni a Ki Mit Tud-on! Brü-hü-hűűű!

- Nyugodj meg, minden rendben lesz! 

- Segítesz?

- Persze, egyet se félj!

Csicsi elment kicsit sugdolózni a méhekkel, majd visszajött és azt mondta.

- Te bátor vagy, igaz? És vakmerő!

- Igen. – Felelte Glória és nagyon kíváncsi lett, hogy mi fog ebből kisülni.

- És pillanatok alatt be tudsz kapni, meg tudsz enni bármilyen dolgot, igaz?

- Igaz! – Vágta rá büszkén a kiscsirke.

- Akkor kapd be azt az óriási méhkaptárt, ami ott lóg, annak a nagy tölgyfának az ágán!

- Hűha!! – kiáltottak fel az állatok körülöttük, majd dermedt csend lett. Minden szem Glóriára szegeződött.

- De hiszen ez nagyon veszélyes! – suttogta félelemtől elakadt hangon egy kis manó.

Glória viszont nem habozott, gyors léptekkel odaszaladt a fa alá, és addig ugrabugrált ott, amíg sikerült felugornia egyenesen a méhkasig és száját nagyra tátva egészben bekapta az egész méhkast! Mindenki döbbenten, lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket, nem akartak hinni a szemüknek.

- De hát megfullad!

- Összecsípik a méhek! -Suttogták egymás között az állatok, de ebben a pillanatban Glória kiköpte a méhkast, ami nagy sebességgel repülni kezdett felfelé a levegőben. Ekkor kirepültek belőle a méhecskék és visszaillesztették a méhkast a helyére, majd visszarepültek, összecsatlakozva szépen egymás után sorban, megfogták két-két oldalról Glória kezét és meghajoltak. Glória nagyot nézett, majd gyorsan ő is meghajolt a méhecskékkel. A döbbent csöndet hatalmas ováció váltotta fel. Mindenki tapsolt és hangosan éljenzett! Glória mosolyogva, kipirult arccal integetett és hajolgatott boldogan a vastapsban. Örök barátságot kötött a méhekkel és az ő közös előadásuk aratta a legnagyobb sikert a kerekerdei Ki Mit Tud-on! Bagoly doktor végtelenül boldog volt a születésnapján, sokat nevetett és könnyekig hatódott a sok-sok, emlékezetes meglepetés előadástól!

 Itt a vége, fuss el véle.

Forrás: http://www.csicsibohoc.hu/index.php/mese/21-kerekerdei-ki-mit-tud